Kifordítva
15. fejezet
-Nagyon jó volt az időzítés. Már ahhoz képest, hogy emberek vagytok! - Mosolyogva szólalt meg a véres ruhás férfi, aki szemmel láthatóan élvezte a feszült helyzetet.
Előtte két állig felfegyverzett személy ült a helikopter fedélzetén.
-Nem bírom, hogy bébicsőszt kell játszanom egy "felsőbbrendű" egoista szemétnek. - Vágott vissza az egyik katona.
A férfi közelebb hajolt, majd vörösen izzó szemmel intézte a következő mondatot.
-Az addig oké, hogy az én javam is származik abból, hogy ne pusztuljon ki az emberiség, de azt ajánlom, hogy válogasd meg a szavaidat, ember. - Majd hátradőlt.
-Hamarosan elérjük az egyik bázisunkat. - Törte meg a pilóta hangja a gyerekes civakodást.
-Mi történt, míg nem voltam veletek?
-Tudomásunkra jutott, hogy egy amerikai kísérleti bázist teljesen elfoglalták valamilyen ismeretlen teremtmények.
-Tettetek már lépéseket?
-Igen, de 2 csapattal megszűnt a kapcsolat.
-Miért kell nektek képzett embereket a halálba küldeni? - Mondta fjét rázva.
-Velük volt Márkusz is.
Erre egy pillanatra felkapta a fejét, majd nevetésben tört ki.
-Nem gondoljátok, hogy az a vérszopó nyírta ki mindet? - Persze ő maga is kis esélyt látott erre. - Vigyetek oda, nem a bázisra megyek. Van itt valami ruha, amit felvehetek?
A másik katona egy muníciós ládára mutatott, míg a pilóta bejelentette az irányváltoztatást.
Mikor kinyitotta a ládát és kivette az első ruhadarabot megállt egy pillanatra, mintha szellemet látna.
-Nahát. Szerelmem. Legalább ezt sikerült elhoznotok és megtalálnotok.
Mire megfordult már a kezében volt egy rövidkard. Semmiben nem volt különb az ókori Görögországban használtakétól. Vagy mégis?!.
16. fejezet
-Egy hangot hallott és lépteket.
-Túlélő! -Mintha ordítás lett volna, de mégsem.
Összezavarodtak az érzékei, nem tudta azt se, hogy ki vagy mi vére van az úján mikor mellé rohant valaki, aki hátizsákjából azonnal orvosi eszközöket vett elő.
-Ki vagy? Mi történt? -Kérdezgette nyugodt hangon.
Melinda próbált válaszolni, de nem ment neki még a nyöszörgés sem. Négyen voltak, a másik három körbenézett a romos templomban.
-Tiszta! Erre van három holttest, szinte mumifikálódva. Mély vágott sebekkel.
-Kék egyes! Mi a helyzet a lánnyal?
-Kimerültségben szenved, evakuálni kell.
-Arra nincs lehetőség. Helyezd biztonságba és induljunk tovább!
-Értettem. - A lányt felvette a karjaiba és a paplak részbe vitte, mikor már az ajtóban volt, a lány elkezdett nyöszörögni, mire a talpig valamilyen különleges védőruhában lévő férfi visszafordult. A lány lassan felült.
-Ne hagyj itt.
-Mozgás! Szólt a rádióból a hang, aminek olyan halknak kellett volna lennie, hogy csak az hallja akinek van a frekvenciához hozzáférése.
A katona továbbindult, de mikor becsukta az ajtót valami reccsenést hallott és melegséget érzett, de tovább lépkedett, a többiek már a kijáratnál vártak. Az egyik megfordult.
-Farkas!
A kék egyes egy lyukkal a hasfalában esett össze, de még látta és hallotta a csatát.
A kölyök farkas a falakon ugrált, nagyon gyors mozdulatokkal, ezt még nem váltotta fel benne a korosodással jövő lomhább, de erősebb mozgás.
-Vörös vezér! Farkasok, Farkasok!
Alig pár golyó találta el az ellenséget, de a katonák elestek.
-Vettem, adja meg a helyzetét! Kék vezér! - Még hallotta a másik csapat válaszát, mielőtt elájult volna.
17. fejezet
Egy nagy sóhajtást hallott.
-Hát itt kezdődik az új birodalom. Emberek nélkül amivel kihalnak az istenek, démonok, és csak azok maradhatnak, akiknek nem lesz okuk bántani másokat... Ezen a bolygón, ezen a síkon.
Barabás nem látta, hogy kik azok, akik ezt beszélik, de nem is érdekelte, csak meg akarta úszni épp bőrrel.
Mikor odébb mentek még várt egy kicsit, arra gondolván, hogy talán még a közelben vannak, majd elindult hazafelé. Az egyik utcából kutyaugatásokat hallott.
-Ilyen tájban szokta arra felé Roland sétáltatni a kutyákat.
Nem is gondolkozott, csak lábai sebesen húzták abba az irányba, mikor odaért már a kutyák darabjait találta, melyeket jó megvilágításba helyezett az ott ékeskedő utcai lámpa.
-Tűnjetek innen! Hagyjatok békén! - Mintha húga hangját hallotta volna az egyik sikátor felől, elindult arra.
Mikor odaért, testvérét összekuporogva találta az egyik sarokban, míg két személy fura hörgő hangokat kiadva közelített felé.
-Hagyjátok békén! - Ordította és elkezdett futni feléjük.
Az egyik hátrafordult, sárga, világító szeme nagyon ijesztő volt, mikor Barabás támadótávolságba ért a lény leguggolt, elkapta a lábát és maga mögé dobta, neki a falnak, amiről a vakolat lemállott e miatt, de a lánynak esély kínálkozott, elrohant az egyik mellett, habár az utánanyúlt és az vállából ki bírt tépni egy kisebb darabot. A fájdalomtól azonnal összeesett a 15 éves szőke lány. Újra ketten közelítettek felé. Barabás feltápászkodott és az egyik fejét sikerült hátulról betörnie a vasrúddal, amit görcsösen szorított és semmi pénzér ki nem adta volna kezéből.
-Rohanj! - Ordított a testvérének, aki könnyes szemekkel rohant be az egyik épületbe, és a tető felé sietett, miközben Barabás nekirontott a másiknak is, de már nem volt akkora szerencséje. Mikor meglendítette jobbról a vasrudat, a lény megfordult, belépett a támadás irányába, de megakasztotta azt mielőtt elég lendületet vett volna, ezzel egy időben a jobb tenyerével Barabás állát nagy erővel megtolta fel és hátra irányba, ívesen, így a nagy darab srác fejét az utcakő fogta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése