Jönnek! (Közeleg a tél)

Tiéd az ég gyermek.
Apád fényes győzelmet aratott.
Elüldözte a szürkéket
s az embereknek
színeket hozott.

Fénylik az ő kardja,
beragyogva az eget.
A szelek szolgája
nem hoz már sötét felhőket.

Állj fel, te kis gyermek! Tanulj meg járni!
A gonosz népségek nem szoktak sokáig várni.
Tanulj meg vívni, kardot emelni, lovon ülni és vágtatni!
Közeleg a tél, már messziről hallani.
Nem fognak játszani!

Betörnek a földre, fagyokat hozva.
Az emberektől mindent elorozva.
Nem gyújtogatnak, csak lenyomnak a fagyba,
saját véredtől megfulladva.

Nem lesz kegyelem gyerekeknek, öregnek,
asszonyoknak vagy csecsemőknek,
betegeknek, gyengéknek,
haldoklónak, élőnek.

Most még a sötétben várnak.
Hideg szemeik kéken világítanak.
Egyre csak jönnek.
Meg nem állnak.
A kék egekből nagyokat harapnak.

Még béke van.
Még nevethetsz, gyermek.
De legrosszabb rémálmaidban
ők majd megjelennek.

Könnyes szemeid most még kedves záporok.
De ha eljönnek az üvöltő viharok.
Nem lesz menekvés, apád, ki megvédjen.
Hullák fognak sorakozni mindegyik mellvéden.

Tüzed majd kialszik, lelkedet kiadva.
Nem lesz majd hangod, hogy akárki meghallja.
Eltűnnek a madarak, csak varjak maradnak.
Fehérek s feketék minden színt elszívnak.

A fák levetkőznek, hidegben megfagyva.
Minden levelüket a hó majd betakarja.
Ragyogjon mosolyod, amíg megteheted,
mert lehet hogy ez lesz utolsó szereped!

Nevess, míg lehet! Míg a kardotok erős.
A horda eljövetele hideg és esős.
Tele faggyal, sikollyal, halállal.
Némákkal és rabszolgákkal.

Térdet hajtó szelekkel. Leszegett fejekkel.
Élettelen arcokkal és szívekkel.
Sötét reggelekkel.

Ma még giccsesen öltözhetsz,
minden jót megtehetsz.
Minden jót megehetsz.
Kékre festheted az eget.

Kergethetsz felhőket északra, nyugatra.
Derűt és békét hozhatsz a világra.
Felhőkből formálhatsz mókás alakokat.
Ifjú titán gyermekem, védd hát meg magad!

(L), 2013.10.19