Bajnokok lelke pulzál bennem,
Ez ad ritmust a szívemnek.
Kalapáccsal üti, mikor meg akar állni,
Istenek szeme előtt tanultam meg sárkánnyá válni.
Ura lettem a tűznek, szélnek, s minden tengernek,
Ura a kietlen végtelennek.
Vágjátok le testem, hogy összes lelkem szabaduljon!
Ne várjátok a pillanatot, hogy rácsok mögött megvaduljon!
Kardommal a felhőket választom ketté,
A merész gondolatot változtatom tetté.
Nevessen fel mindenki, az főleg aki nem mer!
A halhatatlan halandóknak sosem felel.
Romboljatok mindent, úgyis kinő majd idővel!
Az élet akkor is utat talál, ha lefeded sírkővel.
Előre! Vérezve, nyögve, de tapossatok előre!
Az út végénél hamarabb nem leltek az erőre.
Ahhoz, hogy újjá éledj, először meg kell halni.
Minden akadályt bekebelezni, majd felfalni.
Indul a menet, csatasorba mindenki!
Térden csúszva nem juttok innen ki!
Végtelenné vállt a harc, tisztára, mint a Valhallában.
Örömöt lelnek emberek mások halálában.
Fentről néznek le ránk a másvilági istenek,
Fejüket rázzák, segítségünkre nem sietnek.
Terelgettek minket, de mind megunták a juhász szerepet:
"Had egyék csak egymást. Tehenek és verebek."
Elveszett a Hit, elveszett a Szenvedély,
Soha nem volt Béke, sohasem volt Remény.
Keressük meg őket, adjunk nekik életet!
Mutassuk meg az összesnek, hogy tévedett!
"Emberek legyenek hát akkor az emberek istenei,
ha már ily könnyen hagytak minket innen elmenni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése